Az én csomagom, büszke vagyok rá!

A keresztünk a vállunkon nyugszik. Szálkái a terheink, a súlyok, melyek nyomasztanak minket, s a vasmacskák, amik olykor mélyre húznak bennünket. De mégis hogy érzünk mi, a keresztünk iránt? Gyűlöljük? Megvetjük? Elítéljük? Rá sem bírunk nézni? S vajon nem azért lettünk azok, akik vagyunk, mert olyan keresztet cipelünk, amilyet? Nem szeretni, tisztelni, becsülni kéne inkább?

Kérem írja meg gondolatait!

Az e-mail címét nem adjuk ki másnak.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás